TESTTUDATOSSÁG TARTALMA II. - A TESTKAPCSOLAT

FIGYELEM –IDŐ – TAPASZTALAT - TUDATOSSÁG

Testtudatosság testünkkel való kapcsolat nélkül értelmezhetetlen. A kapcsolat figyelem. A figyelem idő. Az idő megadja a tapasztalaton keresztül a tudatosságot. De milyen tudatosság? Nem kell orvosnak lenni, hogy megismerjük testünket, mert ez nem lexikális tudás! Gyakorolni kell a figyelmet. Időt kell adnunk magunknak a figyelemre, hogy létrejöjjön a kapcsolat, és megérezzük testünket, majd megértsük annak végtelen intelligenciáját, a benne/bennünk élő csodákat, melyek átadják nekünk saját testünkről a szükséges egyedi információkat.

A megértés, és az érzés megadja a tudatosságot. De hogyan?

A saját kapcsolatodat kell kialakítanod a saját testeddel! Tehát a saját figyelmedet, a saját idődet, energiádat ráfordítva, kialakítanod saját testeddel a kapcsolatot. Érezd, hogy ebben a folyamatban a hangsúly minden esetben a saját jelzőn van! Kivétel nincs. Érezned kell, ha jelez a tested. Meg kell tudnod érezned, és értened, mit akar jelezni neked! Megérzed azt is, mikor fordulj orvoshoz, és mikor nem kell. Hű, de ingoványos ez a talaj! Addig, amíg ez a folyamat annak kialakítási fázisában van, mindig kapni fogsz az életedbe olyan ”segítőket”, akik számodra a kellő időben, a kívánt helyen vannak, és pont a megfelelő kérdést teszik fel, vagy a megfelelő információt adják át arra, hogy megkapd, amire épp szükséged van.

Tehát nem arról van szó, hogy elmész egy ismerőshöz, egy idegenhez, és ő majd megmondja a tutit a te testedről! De nem ám! De nem is arról, hogy ha fájdalommal jelez feléd valamit a tested, mert már mindennel próbálkozott, csak te nem figyeltél rá, és az ő jelzését, azaz a fájdalmat te rögtön szerekkel elnyomod!

Csend legyen! Nincs időm erre! Dolgoznom kell! Kell a pénz erre, meg arra! Kell az elismerés! Kell a figyelem! Aztán majd idővel arra kényszerülsz, hogy ne tudj mással foglalkozni, mint tested jelzéseivel, mert az állandóan fáj, vagy megállít, és ágyba kényszerít, hogy végre figyelj arra, amit jelezni akar. Állandósul a fájdalom. Ugye logikus, hogy egy testi folyamat az elején könnyebben rendezhető? Kevesebb energia, idő, és pénzbefektetéssel rendezhetjük sorainkat. Erre jó a megelőzés, a prevenció, az odafigyelés, a törődés, ami nem más, mint saját tested, saját földi léted tisztelete!

De van, amikor a test szolgálati idejét nem ismerik el. A hosszú évek szolgálatát, melyben a test tűrt, elviselt, helyreállított, kitartott a sok megpróbáltatás ellenére, és most érzékenyebb, nagyobb törődést, és odafigyelést igényel: Csend legyen! Örök ifjú vagyok! Nem is fáj! Kibírom! A kort elsősorban nem a külvilágnak kell tisztelnie benned, hanem saját magadnak! Ha nem megy úgy, mint régen 1 óra alatt, akkor csináld meg 2 óra alatt, vagy hagyd abba mára, és befejezed holnap. Ha nem marad más, kérj segítséget! Ha nem tudod így, próbáld meg úgy! Légy kreatív! Meg tudod oldani, mint oly sok mindent életed során!

ÖSSZESSÉGÉBEN, SAJÁT TESTTUDATOSSÁGOD MÉRTÉKE, ÖNMAGAD TISZTELETÉNEK MÉRTÉKE!