Testemlékek

Hallottál már a “testemlék”-ről?

Tudod mi az a testemlék?

Van, amikor a test olyan dolgokat produkál, amire orvosi diagnosztikával választ nem találnak annak magyarázatára. Ebben az esetben is nagy a valószínűsége annak, hogy egy testemlékkel van dolgunk. A testemlék a testben tárolódik, de hatással van a lelki állapotunkra, mert annak stimulálása érzelmi reakciót vált ki belőlünk. Mire gondolok?

Több van egy testemlékben, mint gondolnánk!

Emlék. Munka. Elszántság. Kitartás. Megismerés. Felismerés. Elengedés. Alázat. Hála…

Volt nálam egy kb. 28 év körüli nő, akivel csak a lábmasszázsig jutottunk, mert elfogyott az ereje, és nem volt értelme tovább folytatni a masszázst. El volt keseredve, mert bár járt masszázsra, de mélységében nem volt tisztában, mi van a testében. Mint fizikailag, mind lelkileg megviselte, amivel akkor és ott szembesülnie kellett. Próbáltam bíztatni, hogy ez teljesen rendben van, vannak tipikus pontok a testen, mely szinte minden ember testében megtalálható. Ezt bizonyítva spontán rányomtam egy, a felső karon a vállizmok alsó középpontján megtalálható pontra, mely egyben egy trigger pont is. Abban a pillanatban a nő szemeiből könnyek törtek elő, és mikor meg tudott szólalni elmondta, hogy eszébe jutott, amikor az egyik iskolai tanára fogta meg ott a karját és elkezdte rángatni őt mindenki szeme láttára. Többet nem láttam őt.

Mégis elgondolkodtam: Vajon a testi fájdalom miatt sír (mert bizony komoly izom letapadása volt pont azon a ponton) vagy azért, amit ott diákként átélt? Vajon terheléstől keletkezett az izom letapadása, vagy a diákként átéltek miatt?

De van olyan is, amikor nem tudjuk annak kiváltó okát, de már annyi mindent megpróbáltunk és oly sok bosszúságot okoz, hogy elszántak leszünk annak kioldására:

Egy 56 év körüli nő mindent megtett, hogy állandó lábujjfájdalmai megszűnjenek. Kenőcsök, tapaszok, terápiák stb., eredménytelenül. Papucson kívül semmit sem tudott lábára húzni. Orvosi diagnosztika szerint minden rendben volt. Megfelelő előkészítést követően talpát, lábfejét, és lábujjait átmasszíroztam, ahogyan szoktam. Koncentrált, szívta be, és fújta ki a levegőt. Sírt, és megkérdeztem hagyjam-e abba, mire ő azt kérte, hogy folytassuk, mert ez az utolsó esélye. Tettem, amit tennem kellett. Ma cipőt hord, és hálás. Hálás önmagának, hogy nem adta fel, hogy mindent megtett, amit meg tudott tenni… önmagáért!

Nyitottabb embereknek leírom, hogy tapasztalataim alapján, nem csak ebből az életből lehetnek testemlékeink. Hozhatunk előző életekből. Hozhatunk abból a családból, amibe beleszülettünk. Hozhatunk a kollektívból is ilyen emlékeket, mert van bőven. Ha csak annyit említek meg, hogy háborús sérülések, kivégzések, kínzások stb., a lehetőségek tárháza visszamenőleg meglehetően óriási! Reakcióink is éppen ennyire lehetnek különbözőek, mint sírás, harag, düh, védekezés, meg nem értés, elutasítás stb.. De nem is ez a lényeg, mert a mi történt, már megtörtént!

A lényegi kérdés, hogy mit tudunk tenni ezek ”kioldásáért”!? Mit teszük önmagunkért? Vannak alternatívák, csak ne adjuk fel! Érezni fogjuk, melyik a legjobb lehetőség számunkra!