Saját történetem – PCOS – 1 petefészek ciszták

PCOS, azaz Policisztás Ovárium Szindróma, ami tünetegyüttes, akit részletesen érdekel a szakmai leírás erről, az itt elolvashatja. A tapasztalatomat szeretném leírni, ami a megszokottól, és az orvosi leírásoktól eltérő, hiszen bizonyíték nincs rá. De hogyan is lenne, hiszen minden bennem, a gondolataimban, az érzéseimben történt. A 3 fő tünetnek megfelelően ezt most leírom. Leírom, hogy a PCOS tekintetében mi történt velem fiatal korom óta, és így utólag látva mi mindent tettem azért, hogy ma már PCOS “mentes” legyek:

1 – Cisztákkal teli petefészkek

Mióta csak először elmentem nőgyógyászati vizsgálatra (17 éves korom körül) már jelezte a nőgyógyász, hogy tele vannak a petefészkeim cisztákkal (mindkettőben sok volt), sőt 18 éves korom előtt egy lúdtojásnyi nagyságút kellett műtéti úton eltávolítani… ettől független is maradt még elég belőle, igaz, azok kisebbek voltak. Azt mondták, szedjek fogamzásgátló tablettát, azt mondták talán a szülés után (ha összejön a gyerek) elmúlhatnak, vagy enyhülhetnek, ugyanis, ha a petefészek tele van cisztákkal, hát az bizonyos helyzetekben igen tud fájni! Évente rendszeresen jártam nőgyógyászati szűrővizsgálatokra, már már untam, hogy mindig ugyan az volt az eredmény. Ciszták…ciszták… ciszták.

Nem volt tudomásom arról mi miatt vannak cisztáim. Erre orvosoktól sosem kaptam meg a számomra igazi választ, de tudni akartam a miértet, hogy tenni tudjak azért, hogy ne legyen. Mit tesz ilyenkor az ember? Nem kap választ az anyagban, a tudásban… nézzük meg más szempontból! Mit írnak a petefészekciszta lelki okairól? Elolvastam párat… egyik sem mozgatott meg. Önvizsgálat, önmegismerés, önfejlesztés... De a leírások egyikében sem találtam olyan információt, amelyiknél azt éreztem volna: Igen, ez az! És akkor most elkerülésben vagyok? Nem látom tisztán saját magamat? Nem vagyok tisztában saját magammal? Több évig tartott ez a folyamat. Addig is dolgoztam az önmegismerésemen, és fejlesztésemen. Amikor lehetőségem adódott eljártam speciális tanfolyamra, meditációkra, ez utóbbiakat otthon is hallgattam, és elmentem női gyógyítóhoz... mindig törekszem az “arany közép” útonon maradásra, és belül dolgozni magamon. Egy munkahelyi változásnak köszönhetően 2016-ban szakítottam régi életemmel, és ma már azzal foglalkozom, azzal keresem a kenyeremet, amit szívvel lélekkel szeretek csinálni… amiről ez a weboldal is szól. Tehát élem az életem, elfogadtam, hogy ez van, és teszek, amit képességeimnek megfelelően tenni tudok.

40 évesen (pár év kihagyás után) elmentem nőgyógyászati ultrahangra, rákszűrésre, és vizsgálatra. Az eredmény? Semmi ciszta! TELJESEN TISZTÁK A PETEFÉSZKEIM! Emlékszem, ahogy ott fekszem az ultrahangos vizsgálaton, és úgy fordultam, hogy lássam a monitort, majd megkérdeztem többször is: Egyetlen egy sincs egyik oldalon sem? Egy egészen ici-picike sem? Biztosan? Megnézhetem én is? … és láttam mindkét gyönyörű, és tiszta petefészkemet az ultrahangos monitoron… annyira hihetetlen volt, és felemelő. No de milyen a reális elme? Ahh, biztosan csak véletlen! 2020-ban ismét elmentem nőgyógyászhoz, és kértem ultrahangos vizsgálatot is. Semmi ciszta. Na ezek az apró örömök az ember életében! Míg másnak természetes, nekem csoda!

Miért írtam le mindezeket? Mert kaptam egy lehetőséget az élettől, hogy belsőleg tudjak kapcsolódni a testemmel. A reális agyamnak ez meredek, hülyeség, de legbelül a lelkem izgatottan várja, hogy megtörténjen. Hiszen tudjátok, a reális eszünk mindig mindenben kételkedik, még saját magunkban is (nálam így van). Miért legyen ez másképpen nálam? Egészségesen kételkedem magamban (is). De a kételyt, hogyan lehet mérsékelni? Ki kell próbálni azt, amiben kételkedsz, és megtudod, megtapasztalod, hogy számodra működő, elfogadható e vagy sem. Naná, hogy kapcsolódtam a petefészkeimmel! Megkérdeztem mitől voltak tele cisztákkal, mit jelent a petefészek ciszta? Türelmesen vártam. Majd újra kérdeztem és vártam… na jó, nincs még olyan nagy gyakorlatom, hiszen nemrég kezdtem. És különben is, aki meditálni szokott is tudja, hogy nem mindig tud ugyanúgy, ugyanolyan mélyen meditálni, mert van amikor valahogy nem megy… akkor majd legközelebb.

Majd egyszer csak megkaptam a választ, és legnagyobb meglepetésemre egyik, az interneten található egyetlen ok sem volt ebben a válaszban. Ebből számomra megerősödött, amit eddig is éreztem: mindannyian egyediek vagyunk és megismételhetetlenek! Hallgatnom kell a belső hangomra. Tudnom kell, hogy az emberi test olyan intelligenciával bír, amit a reális agy soha nem fog elérni. De tudatosítanom kell, hogy az idáig vezető út sok türelem, kitartás, belső fókusz, tisztelet és alázat nélkül nem járható. Ez alól senki sem kivétel. Sem gazdag, sem szegény, sem tanult, sem tanulatlan, sem tudatos, sem tudatlan, sem egészséges, sem beteg. Viszont nem tudja segíteni a félelem, a megfelelés, az elvárás, az irányítás, az uralás… ehhez a belső erődre van szükséged, és a belső szabadságodra! Mindegy ki vagy mi van körülötted, ha úgy érzed elakadtál, vagy nehéz a szituáció, ha megvan a belső kapcsolatod, a fókuszt vidd be magadba, és megkapod a választ, az útmutatást… lehet, hogy ez akkor és ott egy jelen lévő személy fél mondata lesz.

Osztom ezt meg veletek szívem minden hálájával, alázatával és szeretetével…