Blokkok oldása

Hálás vagyok a sorsnak, hogy jó emberekkel találkoztam utamon! Hálás vagyok a sorsnak, és magamnak, hogy el tudtam engedni a görcsös fejlődést, a görcsös akarást!

Eleinte bosszankodva néztem megosztásokat a blokkoldásról, melyekben a finom manipulációkkal nyernek meg embertömegeket sarkítva az alábbiakkal:

  • angyalokkal / földönkívüliekkel / magas rezgésű entitásokkal / hiper-szuper végzettséggel, vagy éppen egy-kettő-… ősi irányzatba beavatottként hiper-szuper oldásokra képes <- a te oldásod, de ebben hol vagy te?;
  • most kell megtenni, nincs idő, mert most nyílnak a kapuk / fognak támadni a gonosz erők stb. <- érzed a sürgető mégis finom félelemkeltést? Ez számomra olyan, mint a világvége: 2000-ben, majd 2012-ben, és most a COVID miatt is… Mégis rengeteget ürügyet tudok, hogy szabadok legyetek, hogy felszabaduljatok, hogy felszabadítsátok magatokat!

Hálás vagyok egy hölgynek, aki megtalált egy oldalon keresztül, és rám írt! Szerette volna, ha azon az oldalon leírt blokkoldást (mely az oldalt létrehozóé volt, nem az enyém) megcsinálom neki. Első körben az emberi részem nem tudta, mit válaszoljon egy ilyen kérdésre.

Gondolkodtam, de nem akartam ismeretlenül lepattintani, vagy kioktatni, hiszen ő csak egy hívást érzett, de mégis engem talált meg, amiért hálás vagyok! Elcsöndesedtem, és kértem a szavakat, melyek megfelelőek a válaszra, és illeszkedik szabad lelkem által vállalható tetthez. Ez a válasz érkezett:

A saját, egyedi és személyre szabott technikámmal dolgozom, mindig az egyén készenlétének megfelelően. A blokkoknál csakis arra fókuszálok, aki eljön hozzám. Nem előző életekre, negatív lényekre stb., mert annak adunk energiát, amire vagy akire figyelünk. Az egyén csakis saját maga tudja kioldani saját blokkját, belső munkája által. Más megtenni nem tudja. Ez egy folyamat. Van amelyik rövidebb, van amelyik hosszabb, van amelyik életen át tart, és van amelyik több életen át. A blokk, kötés, fogadalom, ígéret stb. oldása a lélek döntése, és nem az agyé. Írtam egy belső munka (füzetet), mely csatornája voltam, de még dolgozom rajta. Abban is szerepel, hogy csak az tudja felszabadítani magát a kötések vagy blokkok alól, aki tette az esküt, aki tette a fogadalmat, aki tette az ígéretet, vagy aki lélek szinten engedélyt adott rá.

A különböző blokkok oldásához különböző szintű minőségi önismeret, belső kapcsolat, belső szabadság, belső erő és belső béke szükséges… no és bizalom. Önbizalom, és bizalom abban a személyben, aki segít ezen a folyamaton. Irányt adhat, energiát adhat, képességeit engedéllyel használhatja a létező képességeihez mérten, de tenni a létezőnek magának kell. Egy mély blokk tudattalan létezőnél (minőségben) nem fog tudni oldódni. Ahogy tudatosodik a létező, és válik belül stabilabbá belső kapcsolata önmagával. Ahogy nő belső szabadsága, ereje alázattal és tisztelettel övezve. Ahogy mélyül belső békéje, úgy képes a létező önmagán belül egyre mélyebbre jutni. Minden szinten vannak blokkok, de a létező tudatossági szintjének megfelelő szintű blokkokat lehet minőségben, és stabilan kioldani. Nem a sámánon/energiagyógyítón stb múlik az eredmény, ők az “út”, és te magad vagy a “vándor”, a cél a teljességed igazi léte.

Az “út”, melyen haladni lehet a cél felé. Tisztelettel, és alázattal elfogadja a vándor lépteit, erejét és képességeit. Nem kecsegteti manipulatív, vagy hamis ígéretekkel. Az út létezik, mert úgy döntött, hogy út lesz önmaga, és mások számára. Dolgozik magán, hogy a legnagyobb minőségben segítse vándorait feladatának megfelelően. Az út arra figyel, hogy a lehető legmagasabb minőségben teljesítse feladatát. Minden útnak megvan a maga egyedi szerepe. Nem foglalkozik azzal, hányan mennek rajta, kik mennek rajta, vagy kik miért nem mennek, melyik út milyen feladattal bír, melyet integrálni akarna. Nem minősíti vagy nyomja el a többi utat. Az “út” alázattal és tisztelettel szabad mozgásban hagyja vándorait, és a többi utat is hagyja a maga útján. Az “út” feladata a vándor szempontjából útnak lenni.

A vándor feladata rátalálni önmagára. A vándor haladása az úton saját döntése, mint az is, melyik útra lép, ott meddig marad, és mit tesz/mond/gondol az úton. A vándor feladata megtartani önmaga szabadságát. A vándor döntése haladni, megállni vagy letérni az útról, mint ahogyan a következmény is az ő felelőssége. A vándor döntése álarcai levetése, vagy még több felvétele. A vándor döntése szerepeinek elhagyása, vagy még több elsajátítása. A vándor képességeihez mérten halad az úton addig, amíg az út meg tudja adni számára azt, amire szüksége van a haladáshoz addig, amíg haladni akar. A vándor döntése mennyire akar önmaga lenni. A vándornak feladata az úton vándornak lenni.

A vándornak megvan minden képessége és eszköze arra, hogy végigmenjen az eltervezett útján, vagy útjain. Hogy hol vannak ezek? A lelkében. Belső kapcsolatán dolgozva, belső szabadságát megélve, belső erejét használva, békességben élve önmagával, önmaga egységében megtalál és megkap mindent, amire szüksége van. Még több szabadságot, erőt, békét, ha ezekre van szüksége ahhoz, hogy haladni tudjon. Mi a haladás? Az, ami a szeretet. Mindenkinek egyedi. Blokkoldás. Felszabadulás. Intuíció. Különleges képesség felébredése. Béke. Egyensúly. Energia. Társ. Család. Hit. Hivatás. Minden, ami TE MAGAD vagy.

Sem az útnak, sem a vándornak nem könnyű, hiszen egy vándor is lehet út, és az útnak is vándorrá kell válnia, hogy megtapasztalja a másik oldalt, mert csak így tud minőségben a vándort segítő, és nem a vándort akadályozó úttá válni (ha azzá akar válni!). Hisz az út vándor nélkül üres, értelmetlen, és a vándor út nélkül nem halad (ha haladni akar).

A leírtakban érzed a szabadságot? Érzed az erőt? Az erőben érzed a felelősséget?

Ha a vándor elakad, vagy az út instabillá válik, az egyetlen kérdés, ami belső kapcsolatuk által megválaszolva segíthet: Mit tenne helyemben a szeretet, hogy senki, és semmi ne sérüljön?